Talán az lenne a legformálisabb megközelítése a beszámolómnak, ha én is mindenekelőtt a hála szóval jellemezném az érzéseim. Nem fogom ezt tenni. Nem azért mintha e nemes érzés egy fikarcnyi szegmense sem fogalmazódott volna meg benne, hanem mert úgy érzem, hogy a közhellyé íztelenedett szónál sokkal jobban kifejezik a sorok közt rejtőzködő, sok esetben még a magam számára is kimondatlan, az akaratlagosan vagy ösztönösen becsempészett, szavakba zsugorodott emóciók.
Nem tudok csak az elektronikus információszolgáltatásról beszélni, sem csak a tárgyilagosan is megfogható könyvekről. A könyvtár és a technika egymás hiányosságait szupleálja és egymás értékeit emeli ki. Együtt alkotják azt a magasabb rendű, mondhatni arisztokrata gondolatok, eszmék világát, amelyet az MTA épülete foglal magában. Az akadémia minden kis zuga, minden ott dolgozó vagy benne megforduló személye beszél és tanít. A tudományos világ, publikáció, értékelés és elismerés egy helyre tömörül benne. A szakmai gyakorlaton eltöltött idő egy ajtó volt, nem ki a teológiából, hanem át a szomszédba, az oly sokszor számunkra észrevehetetlenül megjelenő szobákba, más tudományterületekre, vagy csak egyszerűen a tudományosság területére. Olvasni, írni tudtam. De most egy picit megtanulhattam úgy olvasni és úgy írni, hogy nem csupán egyfajta laikus szenvedély és mérce, hanem némileg a tudományosság és szakmaiság elvárásait támasszam magam és mások elé. Megtanulhattam, hogy miként lehet hatékonyan katalogizálni, információt, könyvet, folyóiratot megosztani. Láthattam, hogy miként indult útjára a digitalizálási folyamat és hogyan haladt az, a kezdetleges mikrofilmektől egészen a mai online elektronikus adatbázisok megvalósulásáig. Megismerhettem olyan módszereket és felületeket, amelyekkel a tudományos munkát és az azt folytató személyeket értékelik. Megtudhattam, hogy a szakmaiság lemérhető és, hogy a kevésbé egzakt tudományok számára is vannak alkalmazható módszerek. Magyarország legimpozánsabb, de ami ennél is lényegesebb, a legnagyobb gyűjtőkörrel és gyarapítási létszámmal rendelkező könyvtárait látogathattam. Olyan kincsekhez kerültem közel, illetve eszmei és mentális értékekhez jutottam hozzá, amely nem csak a személyes érdekeltségem szempontjából bizonyultak fontosnak, hanem úgy hiszem, bármely teológus számára egyfajta katartikus élményt nyújthatnak. De mindazt, ami elméleti síkon elérhető volt, gyakorlatba is ültethettem egy személyre szabott kutatási munka megvalósítása révén. Gróf Bethlen Margit irodalmi munkásságával, illetve személyes kompetenciáinak és a társadalmi helyzetének a szerepével az általa gyakorolt közéleti hatásokban igyekeztem a megszabott időkereten belül, illetve a rendelkezésemre álló források révén a minél részletesebben megismerkedni és erről megalkotni a magam kis dolgozatát.
Az EISZ az a hely, ahol nagyon sokat tanulhat az ember a világról, az tudományosságról, szakmaiságról, belevetheti magát a könyvek forgatagába, olvashat, írhat, segítséget kérhet és kaphat, rengeteget tanulhat, de legfőképpen megtanulhatja azt, hogy minden egyes írás, könyv, egy egész új világot hoz közel az emberhez, amely a legédesebb örök szomjúsághoz vezet. Számomra az idei szakmai gyakorlat igazán meghatározó élményt nyújtott.