Segíteni kiváltság! Ezzel a jelmondattal indultam neki a nyárnak, tudva azt, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat debreceni székhelyén fogom tölteni a nyári szakmai gyakorlatot. Jó kis szlogen volt, bevallom, de ahogyan mondani szokás: a szó elszáll, így hát igyekeztem gyakorlatba ültetni.
Júliusban tehát elindultam megismerni, hogy milyen, ha az ember többet ad abból, amije van. A Szeretetszolgálatnál első feladatként a Több Vagy Táborban szolgálhattam munkatársként. Táborvezetőnk Győri Judit volt, akitől eltanulhattuk a fáradhatatlan, türelmes, alázatos munkát, amit ő végzett. Ebben a táborban nehéz sorsú lányokkal foglalkozhattunk, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy táborba menjenek. A cél az volt, hogy tábor végére ízleljék meg azt, hogy mennyire értékes emberek, hogy ne a világ és mások véleményére adjanak, és hogy Isten az, aki egyenként különlegesnek formálta őket. Többségben roma lányok érkeztek ide, így hátra kellett hagynunk az előítéleteket (mert vannak), és csupaszív lendülettel igyekeztünk munkatársaimmal megteremteni azt a legkört, ahol jól érezhetik magukat egy hétig. Nehéz sorsokkal, bonyolult családi helyzetekkel, bezárkózott lányokkal beszélgettem. Tábor végén hatalmas szeretettel búcsúztak tőlünk. Annak ellenére, hogy tőlem kellett volna tanuljanak, számomra ők többet adtak és tanítottak. Megtanultam, hogy legyen türelmem szeretni az előítéleteim elhagyásával, értékelni más kultúra kincseit, és örülni annak a gyermekmosolynak, amit akkor kapsz, ha lehajolsz és az óriásból egy percre törpévé válsz.
Tábor után raktármunka várt ránk, dobozokat válogattunk és pakoltunk. Az irodában pedig hatalmas tanszerhegyek vártak ránk, amiket megszámoltunk és rendszereztünk.
Ezt követően egy hetet a Campus fesztiválon töltöttünk a Szeretetszolgálat sátránál, ahol önkénteseket toboroztunk, adományokat gyűjtöttünk. Az is a feladatok közé tartozott, hogy elbeszélgetve az emberekkel jobban megismerjék a Szeretetszolgálatot. A fesztiválozók „ugye elvihetem ingyen?” kérdései mellett akadtak olyanok is, akik önkénteskedtek már, de olyan szülők is, aki rögtön felajánlotta segítségét. A fesztivál hetében egy napot Beregdarócon töltöttünk, ahol egy gyerektábor napját tettük színesebbé előadással, énekkel, játékokkal.
Utolsó héten a Csillagpont keresztyén ifjúsági fesztiválon vettünk részt, ahol a Szeretetszolgálat sátránál ugyanazt a feladatot végeztük, amit a Campus fesztiválon.
A munka mellett akadt bőven idő beszélgetésekre, sétákra, nézelődésekre. Nem bántam meg, hogy egy hónapra a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársa lehettem. Remek csapat, akik időt, fáradságot nem kímélve dolgoznak azért, hogy azok, akiknek nem lehet, érezhessék, hogy szeretve vannak. Nem mellesleg csomó kedves embert ismerhet meg az ember.
Végül szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy szakmai gyakorlatra mehettem, hálás vagyok érte. Segíteni kiváltság és örülök, hogy ebből a kiváltságból kaphattam osztályrészt.