You are here

Bancea Mátyás-Dániel (350) · 2021-02 · beszámoló

Submitted by Bmatyy on Mon, 2021/02/08 - 10:28

Amikor változásról van szó, gyakran halljuk a kifejezést, hogy ismeretlen vizekre evez valaki. Milyen érdekes, hogy a tengerek és óceánok, a messzeségbe elnyúló nagy víz a mai napig bárki számára érthető hasonlatként van jelen a köztudatban. Mély és ismeretlen volt számomra is minden új környezet, helyzet és találkozás, amellyel ebben a félévben Debrecenben “úszhattam szembe”.

A legjobban azt szeretem ezekben az utazásokban, hogy gyakran elvágnak a lehetőségtől, hogy gondolkodni tudjak rajtuk, hogy kiköbözzem és megalkossam a legjobb stratégiákat, hogy hogyan járjak el a mindenféle akadályok és segítségek között. Nem hagy időt, hogy az Isten helyett is megtervezzem, mi fog történni velem ha ezt és amazt teszem vagy nem teszem meg. Ott és akkor kell lennem, ha terv szerint mennek a dolgok ha nem, de véleményem szerint ezek a helyzetek többet építenek egy ember karakterén, az Istennel és emberekkel való kapcsolatán, mint akárhány elolvasott könyv és megírt bakancslista.

Az ehhez hasonló élmények miatt vagyok hálás az elején még teljesen új és ismeretlen, mára viszont már otthonossá és befógadóvá átlényegült DRHE közösségének és környezetének. Sokat adtak nekem ebben a félévben. Találtam és tanulhattam emberséget, barátságot, törődést, hogy testvérnek nevezzem a másik embert akit nem ismerek gyerekkorom óta. Mert hiába lettem 21 éves, amit velük együtt is ünnepelhettem, messze még a valódi felnőttség, főleg krisztusi értelemben. Viszont örömmel tudatom a kedves olvasóval, hogy ebben a környezetben jó az irány, és nem csak egyesek számára az, hanem közösségben az.

Ezúton szeretném megköszönni ezt a félévet a DRHE-s teológusoknak, kedves barátaimnak, továbbá mindazoknak akik tanítottak, építettek és segítettek az előmenetelben. Isten áldja az ő munkájukat ezután is. Egyúttal pedig bátorítok minden kolozsvári teológust is, hogy vírushelyzet ide vagy oda, ha tehetitek látogassatok el a kálvinista Rómába, nem hiába szólnak könyvtárnyi anekdoták és történetek a régi patinás debreceni kollégiumról sem. Ilyenek azok mély vizek, amelyek eleinte ilyesztenek, de mégis sejtetnek, végül pedig egészen különleges dolgokat mutatnak meg nekünk.