Miután sok ideig nem mehettünk ki a legtöbb esetben a szobából sem, ez a szakmai gyakorlat lehetőséget adott arra, ami vírushelyzet előtt egyértelmű volt: a személyes szolgálatra. A sok jó élmény közül a legmeghatározóbb talán ez marad: végre, újra lehet mások jelenlétében dicsőíteni, áhítatokat tartani, játszani, élni.
Nehezen indult el a szakmai gyakorlat, bizonytalan volt az, hogy találunk-e szállást, hogyan alakul a program. Nagyon segítőkészek voltak a munkatársak, végül az egyesület egyik munkatársa segített a szálláskeresésben. Ezt a fajta figyelmet, akárcsak az eddigi években, most is megtapasztalhattam. Az egyesület vezetője engedte, hogy belelássunk mindabba, ami történik. Láthattuk a kihívásokat, azt, hogy bármennyire is törekednénk nem mindig kaphatunk és tudhatunk magunk mögött egy átlátható programot, hiszen nagy volt a bizonytalanság a fiatalok iránti szolgálattal kapcsolatban.
Nem tudtuk, hogy lehet-e tábort szervezni, az sem volt biztos, hogy nem kell karanténba vonulni, de azt tapasztaltam, hogy mindig a megfelelő helyzetben láttuk meg a következő lépést magunk előtt. Minden napnak a maga baját.
Jól ismerem már az egyesület munkatársait, év közben dolgozom is velük, mégis a szakmai gyakorlat segít abban, hogy valóban részese legyek ennek a szolgálatnak. Az egyesület életében mindig nyáron zajlik a legtöbb esemény, így ekkor lehet a legtöbb gyakorlatot is szerezni. Erre adott lehetőséget az ösztöndíj.
A tanuláson, az állandó gyakorlati készségek fejlődésén túl pedig mindig tapasztalom azt, hogy közelebb kerülünk egymáshoz. Azok, akik ott szolgálnak, akikkel együtt megyünk az úton részei lesznek az életünknek, némely esetben nagyon is meghatározó módon.
Az Exodusnál töltött nyár sok mindenre megtanít: munkára, kitartásra, alkalmazkodásra, csendességre, tervezésre. Nem mindig egy könnyű alkalom, kihívásokkal teli, de annál inkább építő és azt tapasztalom, hogy mindig tud valami újat mutatni. Nekem biztos, próbáld ki te is.