Rapoarte personale

A 2022/23-as tanév II. félévében Sárospatakon tanultam. Ezt a lehetőséget azért szerettem volna megragadni, mert szakmai gyakorlaton voltam már az említett kisvárosban és nagyon megragadott a maga egyszerűsége, nyugodtsága. A kolozsvári nyüzsgés, zsúfoltság után jó volt egy fél évnyi változás. Nem csak a város hangulata és képe ragadott meg, hanem a Teológián tapasztalt nyitottság, amellyel fogadtak bennünket, úgy a diákok, mint a tanárok. Ennek köszönhetően az órákon való részvétel mellett, számos egyéb programban vettem részt.

Egy különös szakmai gyakorlat Vésztőn. A különös nyári gyakorlat már a kiírási időszakban kezdődött. Tamással, az egyik teológus jóbarátommal elhatároztuk, hogy együtt megyünk nyári gyakorlatra. Több helyre is beadtuk a pályázatunkat, azonban sajnos nem fogadták el. Így eszembe jutott, hogy még 2018-ban, négy évvel ezelőtt voltam Vésztőn, igaz, hogy akkor a Református Valláspedagógiai egyetem keretein belül. Végül felvettem velük a kapcsolatot és nagyon nagy örömmel fogadtak minket, hisz mindenhova elkell egy-két segítő kéz.

Idén nyáron a Sárospataki Nagykönyvtárban végeztem szakmai gyakorlatot. Az itt végzett munka különlegessége, hogy a diáknak lehetősége van betekintést nyerni több intézmény működésébe is. A Sárospataki Nagykönyvtár helyszíne ugyanis otthont ad egy levéltárnak, egy adattárnak és egy múzeumnak. A könyvtár igazgatójának jóvoltából az ott töltött idő alatt egy kicsit mindenhol tanulhattunk, bár a legtöbb időt a könyvtár repozitóriumában töltöttük. Megismerkedtünk a múzeum dolgozóival és az ott folyó munkával, néhány alkalommal a segítségükre is lehettünk.

Budapest. Álmaink helyszíne. A megfoghatatlan magasság otthona. Egyházilag a szakmai elismerések városa. A fejlődés legbiztosabb lehetősége. A Duna, a Margit-sziget, a Deák, a fák, a sárga villamos otthona. Nem volt olyan opció, hogy ne menjek. Hogy ne próbáljam ki. Hogy ne éljem át. Egyszer életemben. Hogy lehetek én is.

Ha egy szóban kellene jellemeznem azt, hogy milyen volt másodjára az Exodus Egyesülethez menni szakmai gyakorlatra, akkor azt mondanám: hazatérni. Különleges volt azt látni, hogy mennyi minden változott egy év alatt, nem csupán a világ, hanem maga az Exodus is bővült, növekedett, de az a szeretet, amivel fogadtak, cseppet sem változott, sőt csak erősödött az idei munkaidő alatt.

Miután sok ideig nem mehettünk ki a legtöbb esetben a szobából sem, ez a szakmai gyakorlat lehetőséget adott arra, ami vírushelyzet előtt egyértelmű volt: a személyes szolgálatra. A sok jó élmény közül a legmeghatározóbb talán ez marad: végre, újra lehet mások jelenlétében dicsőíteni, áhítatokat tartani, játszani, élni.

"Páloskert Somogy megye Gálosfa településén a Zselic lábánál fekvő gyönyörű természeti környezetben lévő összefüggő terület. A 23 éve működő Családokért és Közösségekért Alapítvány elsődleges célja a családok és kisebb-nagyobb közösségek keresztyén alapokon való összetartása és segítése kulturális, vallási, rekreációs és sport tevékenységek által." Ez áll a rövid ismertetőben az emléklapomon. Röviden: gyönyörű hely, sok fizikai és lelki munka.

Amikor változásról van szó, gyakran halljuk a kifejezést, hogy ismeretlen vizekre evez valaki. Milyen érdekes, hogy a tengerek és óceánok, a messzeségbe elnyúló nagy víz a mai napig bárki számára érthető hasonlatként van jelen a köztudatban. Mély és ismeretlen volt számomra is minden új környezet, helyzet és találkozás, amellyel ebben a félévben Debrecenben “úszhattam szembe”.

2020 nyarán az Erasmus+ szakmai gyakorlat pályázatának köszönhetően, lehetőségem adódott, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálatnál szakmai gyakorlaton vegyek részt. Hálás vagyok elsősorban Istennek, hogy minden nehézség ellenére sikerült kiutaznunk és eltudtuk kezdeni szolgálatunkat. Mindez azonban nem valósulhatott volna meg az MRSZ nyitott, szeretetteljes, és megértő hozzáállása nélkül, hiszen a koronavírus járvány minden tervet felborított, azonban a szervezet ennek ellenére is fogadott bennünket.

A 2020-as év mindannyiunk számára tartogatott izgalmakat és ez a nyári mobilitással sem alakult másként. Budapesten az Exodus irodánál hatalmas szeretettel és lelkesedéssel fogadtak bennünket, majd egy kis koronavírus teszt után be is dobtak minket a mély vízbe, azaz inkább egy kicsiny falusi gyülekezetbe, ahol éppen, szerintük gyerektábor, szerintem vakációs bibliahét zajlott. Hogy hogyan hívjuk az mindegy is, lényeg, hogy a gyerekek hitét, bibliaismeretét, közösségtudatát igyekeztük fejleszteni, hogy ezáltal közelebb kerülhessenek Istenhez.

Segíteni kiváltság! Ezzel a jelmondattal indultam neki a nyárnak, tudva azt, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat debreceni székhelyén fogom tölteni a nyári szakmai gyakorlatot. Jó kis szlogen volt, bevallom, de ahogyan mondani szokás: a szó elszáll, így hát igyekeztem gyakorlatba ültetni.

Miért? Talán ez volt az a kérdés, ami legtöbbször felmerült bennem a nyáron. Miért ilyen nehéz keresztyénnek lenni? Miért szenvedünk? Miért van ennyi huncutság, és mosoly a gyermekek arcán a kórtermekben? Mert ennyi csillogó szempárt egy helyen látni egy időben soha nem láttam, mint akkor ott a budapesti Bethesda Gyermekkórházban a szakmai gyakorlatom során.

Az Erasmus program segítségével nyári szakmai gyakorlaton vehettem részt a budapesti Bethesdai Református Gyermekkórházban. A szakmai gyakorlat során klinikai lelkigondozást végeztem különböző osztályokon.

2018 szeptemberétől, 2019 januárjáig egy szűk félévet, tanultam, Miklós Tamás évfolyamtársammal együtt, a Tiszán Inneni Református Egyházkerület lelkészképzésének fellegvárában, vagyis a Sárospataki Református Akadémia intézményének falain belül.