2020 nyarán az Erasmus+ szakmai gyakorlat pályázatának köszönhetően, lehetőségem adódott, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálatnál szakmai gyakorlaton vegyek részt. Hálás vagyok elsősorban Istennek, hogy minden nehézség ellenére sikerült kiutaznunk és eltudtuk kezdeni szolgálatunkat. Mindez azonban nem valósulhatott volna meg az MRSZ nyitott, szeretetteljes, és megértő hozzáállása nélkül, hiszen a koronavírus járvány minden tervet felborított, azonban a szervezet ennek ellenére is fogadott bennünket.
Összességében nézve a kint töltött időszakot, az első hét volt a legnehezebb, ugyanakkor a legszebb is. Ekkor egy táborban vettünk részt, ahol 30 tinédzser táboroztatásáért voltunk felelősek. Még mindig mosolyt csalnak az arcomra azok a szép emlékek és tapasztalatok, amelyeket ott átélhettem. Nem volt könnyű feladat, hiszen a táborozással mindig együtt jár a huncutkodás is a gyerekek részéről. A táborvezetők kijátszása mindig is közkedvelt foglalatossága volt minden táborozónak, ezért nem is lepődtem meg azon a sok próbálkozáson, amelyek révén megpróbáltak átejteni bennünket. Nem volt könnyű feladat egy héten át állni a sarat, de úgy érzem, hogy minden nehézséget, problémát amelyet a táborban megoldottunk, Isten a javamra fordította, és így épülhettem azokból úgy lelkileg mint szakmailag is.
A tábort követően főként az MRSZ raktár helyiségében segítettünk. Már az első naptól kezdve éreztük azt, hogy ez valahogy más mint egy átlagos munkahely, éreztük, hogy ebben van valami több is. A raktárban dolgozó munkatársak közt, észlelni lehetett egy szorosabb köteléket, mégpedig a szeretetet. Minden napot egy rövid igeolvasással és imádsággal kezdtünk, így az egész napi munkánk során tudhattuk azt, hogy a munka, amelyet mi végzünk áldás számunkra és áldás azok számára is, akikért a szervezet létrejött.
A raktárban a legfontosabb feladatunk az volt, hogy operációs rendszereket telepítettünk használt számítógépekre. Ezeket a számítógépeket rászoruló gyerekek részére fogja eljuttatni a szervezet, hogy ők is felzárkózhassanak és becsatlakozhassanak az online tanulásba, amennyiben a helyzet ismét mégrosszabbra fordulna. Segítettünk a raktári munkában is: pakoltunk, cipekedtünk, számoltunk, hoztunk és vittünk adományokat, de ami a legfontosabb jól is éreztük magunkat.
A Magyar Református Szeretetszolgálatnál úgy érzem, hogy olyan szakmai kompetenciákat sajátíthattam el, amelyek révén a jövőben majd jobb lelkész válhat belőlem. Köszönöm nekik mindazt a sok kedvességet és megértést amelyet ott kaptunk, de legfőképpen azt, hogy immár valóban érzem, hogy :”Jobb adni.”