You are here

Balázs Gergő (307) · 2020-09 · beszámoló

Közzétette balazsgergo · Hét, 2020/09/07 - 16:45

Egy kicsit megbotránkoztam, amikor az első reggeli kávézás alkalmával az asztaltársaság tagjai úgy beszélgettek Katiról, Mariról és Zsuzsiról, mintha valamilyen tárgyak lennének, amiket egyszer vagy kétszer ki lehet próbálni.

Tovább figyelve a beszélgetést rájöttem, hogy valóban tárgyakról van szó, mégpedig olyan tárgyakról, amiket nemcsak, hogy egyszer vagy kétszer ki lehet próbálni, hanem amik alattomosan, észrevétlenül és hihetetlenül gyorsan képesek az ember életét kisiklatni a helyes vágányról. Már ekkor rájöttem, hogy egy számomra teljesen idegen és távoli világba csöppentem a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban. Egy olyan világba, ahol egy kicsit más nyelvet beszélek, mint a többiek, ahol a női keresztnevek általában valamilyen designer drogra utalnak, ahol a közösség tagjai a legkisebb gátlások nélkül tárulkoznak ki egymás előtt és előttem is, és ahol természetes dolog az, ha az ember büntetett előéletű.

A kezdeti meglepettség ellenére, úgy érzem gyorsan és könnyen be tudtam illeszkedni a közösségbe, és bár teológusként az esti áhitatok és a bibliaórák megtartása volt a legfőbb feladatom, mégis úgy érzem a legtöbb tapasztalatot a személyes beszélgetéseknek köszönhetően gyűjtöttem. Rengeteg mellbevágó élettörténetet hallottam, a terápiások és a mentoraik részéről egyaránt. Ezek a nap végére gyakran el is fárasztottak. Megrendítő élmény volt látni, hogy a felépülésre vágyó emberek milyen mértékben tisztában vannak a múltjukkal és a jelenlegi helyzetükkel. A tapasztaltabbak azt is látták hol rontották el az életüket, mégis rendkívüli nehézséget jelent nekik a változás. Lassan rájönnek arra, hogy ki kell bújniuk a saját bőrükből és teljesen új emberré kell válniuk. Azt hiszem itt válik fontossá az intézmény missziós szándéka, és talán ezen a ponton tudtuk mi is hasznossá tenni magunkat. Próbáltunk rámutatni arra, hogy kitől származik a megújulás, és ki az, akihez feltétel nélkül mehetnek bűnbocsánatért.

A terápiás alkalmak nagy részén én is részt vettem, és akarva-akaratlan, a többiekkel együtt önvizsgálatot tartottam. Így bátran mondhatom, hogy a nehéz esetekkel eltöltött idő nemcsak szakmai tapasztalatot nyújtott, hanem hitben is megerősített.

A pályázat megírásakor a motivációs levélben feltűntettem azon kívánságomat, mely szerint többet szeretnék megtudni az alkoholizmusról, mivel a saját környezetemben nagyon súlyos problémának látom. Úgy érzem, hogy Ráckeresztúron egy másfajta szenvedélybetegséggel találkoztam, mint amit a saját környezetemben tapasztalok, de az új szubkultúra megismerésével olyan élményekre tettem szert, amelyet egészen biztosan használni fogok a majdani lelkészi szolgálatban. A kezdeti nehézségek ellenére is megérte elutazni a Magyar Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójához. Sok mindent kaptam, amit el tudtam hozni magammal és szívből remélem, hogy valamit én is ott tudtam hagyni.