Egy különös szakmai gyakorlat Vésztőn. A különös nyári gyakorlat már a kiírási időszakban kezdődött. Tamással, az egyik teológus jóbarátommal elhatároztuk, hogy együtt megyünk nyári gyakorlatra. Több helyre is beadtuk a pályázatunkat, azonban sajnos nem fogadták el. Így eszembe jutott, hogy még 2018-ban, négy évvel ezelőtt voltam Vésztőn, igaz, hogy akkor a Református Valláspedagógiai egyetem keretein belül. Végül felvettem velük a kapcsolatot és nagyon nagy örömmel fogadtak minket, hisz mindenhova elkell egy-két segítő kéz. Így végül sikeresnek mondhattuk a jelentkezésünket és tárt karokkal várt ránk a nyári gyakorlat Vésztőn. Már érkezésünkkor kedves volt mindenki. Megmutatták a szobánkat és be is költöztünk. Sokat nevettünk Tamással azon, hogy a szó leg szorosabb értelmében autentikus gyakorlaton vettünk részt, hiszen nem csak az öregotthonban gyakorlatoztunk, hanem ott is laktunk, az idősekkel, egy folyosón. Szomszédok lettünk még 6 idős hölggyel.
Vésztőn a fő lelkipásztor Dorcsák Ignác Pál. 2019-től tölti be ezt a szolgálatot, hiszen előtt több, mint 35 évvel Juhász Sándor tiszteletes úr szolgált. Biztató volt, hogy ugyanolyan kedvvel és ugyanolyan elszántsággal szolgált. A legtöbbet neki köszönhetjük, hogy egyáltalán fogadott minket. Mi is örömmel segítettünk mindenben amire megkért. A másodlelkész Kocsis Ádám volt, aki szinte 10 éve segédlelkésze a gyülekezetnek és ő is mindenben segítségünkre volt, amiben megkértük. A rangsorban a harmadik alkalmazott lelkésze a gyülekezetnek Molnárfi Mátyás volt, aki két éve szolgált ott és sok istentiszteleten vettünk közösen részt és sokat is tartottunk együtt.
A gyakorlat első hete igazán tartalmas volt számunkra, mert reggeli áhítattal kezdtük a napod, ami valamelyikünk rendszerint mi és a gyakornok lelkész tartott. Reggel 8.30-tól volt megtartva és rendszerint 20-25 idősotthoni bentlakó és a nővérek vettek részt rajtuk. Utána megreggeliztünk és már mentünk is át a Népművészeti táborba, amely a 25-ik évét ünnepelte ezen a nyáron. Tamás a citerásoknál gyakorlatozott és segített, én az agyaggyúrásnál, formálásnál, égetésnél segédkeztem. dél körül ment mindenki ebédelni. Mi is együtt étkeztünk a tábor résztvevőivel az iskola ebédlőjében. Mindig örömmel foglaltunk helyet az asztalnál, mert jobbnál jobb történeteket hallhattunk és érdekesebbnél érdekesebb emberekkel ismerkedhettünk meg.
A délutáni foglalkozások és műhelyekre is visszamentünk, mindenki oda, ahova be volt osztva és vacsoráig dolgoztunk és segítettünk. Tamás a citeránál, és az agyagnál. Délutánra mindenki befejezte az aznapi tennivalót és együtt is vacsoráztunk, megbeszélve, hogy ki mit csinált aznap. Vacsora után jött a kedvenc programunk a táncház. Itt a fiataloknak tanítottak különböző táncokat és szívesen beálltunk mi is sokszor egy-egy csárdásba.
A második és harmadik hét nagyon hasonlóan telt, mert Erzsébet táborokban vettünk részt. Ez arról szól, hogy két hétig gyerekekre vigyáztunk a „paptanyán” egy szabadidős hétvégi háznál, ahol a fő látványosság a medence és a gyerekjátékok. Különböző programokat készítettünk nekik és játszodtunk velük. Mindkétszer Izsák történetét dolgoztuk fel. Áhítattal kezdődött a nap, megtartottuk a gyerekeknek az áhítatot és vagy játszodtak vagy foglalkozás volt. délben megebédeltünk és délutáni programként csak úsztunk a medencében. Mint mindegyik tábor ez a két tábor is nagyon jól telt számunkra, mindig el-el beszélgettük Tamással, hogy mennyire gyorsan telik az idő. „Csak most érkeztünk s már mindjárt el is kell menjünk!”
A második héten meghívott Dorcsák tiszteletes úr magához sütni. Lángos sütöttünk és közelebbről megismertük a családját. A tiszteletes asszonyt és a három gyerekét. A harmadik hét végén pedig a segédlelkész hívott magához, oda már mi vittük az ételt, ugyanis valami hazait vittünk ki. „Miccset” és flekkent vittünk, és azt készítettük el roston sütve. Nagyon jó volt a hangulat, Már előtte is ismertem Ádámot és a feleségét Donatellát, de a két kisgyereküket csak most igazán. Nagyon édes és drága család volt számunkra. A 3-ik hét végén még egy kiruccanást is megejtettünk Tamással, ugyanis a kedvenc focicsapatom Magyarországra jött felkészülő mérkőzést játszani és nem is volt kérdés, hogy jelen leszek-e a mérkőzésen. Amikor elújságoltam Tamásnak és megkérdeztem, hogy van-e kedve velem tartani, gondolkodás nélkül beleegyezett. Így mentünk el ketten Zalaegerszegre, Magyarország másik felébe. 900 Km-t tettünk meg aznap, de megérte, mert a mérkőzés gólokban gazdag volt és a hangulat is fenomenális volt, végig.
Utolsó héten gyülekezeti gyerekbibliatábor volt, ahol az iskolába készülő gyerekeket vártuk nagy lelkesedéssel. Itt 4-5-6 éves gyerekekről volt szó. Megismertük őket, megismerkedtek a leendő tanítónénikkel. Sokat játszodtunk velük és sokat hallottak Istenről, a református vallásról, hogy milyen lesz majd református iskolába járni.
Úgy gondolom, hogy ezt hívja az angol közmondás „win-win situation”-nek. Mi is nyertünk az Erasmus által, mert rengeteget szolgáltunk Vésztőn. Gyerekekre vigyáztunk, felnőttekkel beszélgettünk, idősgondoztunk. Megismerkedtünk az idősgondozás csínja-bínjával, istentiszteletet tartottunk, kirándultunk egyszóval beleástuk magunkat egy élő, pezsgő gyülekezet mindennapjaiba. A gyülekezet is nyert helyzetben volt, mert megismerhette, hogy milyen két fiatal erdélyi teológus élete, milyen a mi teológiai beállítottságunk, és milyen a segítőkészségünk.
Személyesen annak örültem a legjobban, hogy jobban megismerhettem Tamást, közelebbről tudtunk beszélgetni és mély dolgokat is megoszthattunk egymással.
Amint említettem nagyon hamar eltelt a szakmai gyakorlat, nagyon tartalmas volt és meleg szívvel ajánlom bárkinek, aki tanulni, fejlődni és dolgozni is szeretne egy gyülekezeten belül.