Erdélyben évszázados hagyománya van a peregrinációnak. Az Erasmus programnak köszönhetően ez a régi hagyomány néhány éve új lendületet kapott. A kolozsvári teológiai hallgatók egyre nagyobb számban indulnak el világot látni, tanulni más teológiai intézményekben, illetve szakmai gyakorlaton vesznek részt különböző egyházi és nem egyházi intézményekben.
Miért? Talán ez volt az a kérdés, ami legtöbbször felmerült bennem a nyáron. Miért ilyen nehéz keresztyénnek lenni? Miért szenvedünk? Miért van ennyi huncutság, és mosoly a gyermekek arcán a kórtermekben? Mert ennyi csillogó szempárt egy helyen látni egy időben soha nem láttam, mint akkor ott a budapesti Bethesda Gyermekkórházban a szakmai gyakorlatom során.
A lelkem útján
Évek óta a kedvenc zenekarjaim közé tartozik az Anna and the Barbies és ahogy Budapestre érkeztem a 4-es 6-os című dala járt a fejemben. Érkezésem utáni reggelen kiderült, hogy a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyerekkorháza felé a 4-es 6-os villamossal kell közlekednem, megtudva ezt az információt mosolyt csalt az arcomra és újra meg újra meghallgattam ezt a dalt, ami így már más értelmet kapott.
Az Erasmus program segítségével nyári szakmai gyakorlaton vehettem részt a budapesti Bethesdai Református Gyermekkórházban. A szakmai gyakorlat során klinikai lelkigondozást végeztem különböző osztályokon.
Talán az lenne a legformálisabb megközelítése a beszámolómnak, ha én is mindenekelőtt a hála szóval jellemezném az érzéseim. Nem fogom ezt tenni. Nem azért mintha e nemes érzés egy fikarcnyi szegmense sem fogalmazódott volna meg benne, hanem mert úgy érzem, hogy a közhellyé íztelenedett szónál sokkal jobban kifejezik a sorok közt rejtőzködő, sok esetben még a magam számára is kimondatlan, az akaratlagosan vagy ösztönösen becsempészett, szavakba zsugorodott emóciók.
2018 szeptemberétől, 2019 januárjáig egy szűk félévet, tanultam, Miklós Tamás évfolyamtársammal együtt, a Tiszán Inneni Református Egyházkerület lelkészképzésének fellegvárában, vagyis a Sárospataki Református Akadémia intézményének falain belül.
Mindenekelőtt szeretném a hálámat kifejezni a lehetőségért, hogy fél évet tölthettem el az Anyaországban. Őszintén szeretnék „beszámolni”, ferdítések vagy utólagos eufória nélkül.
Mint sok más ember, én is képes vagyok minden szóhoz, érzéshez, emberhez egy dalt asszociálni. Így történt, hogy egész nyáron a Honeybeast Budapest vs London számát hallgatva készültem a budapesti öt hónapomra.
