Csendes, nyugodt, otthonos. Ezek a szavak fogalmazódnak meg először az emberben, amikor Sárospatak városát látogatja meg. Ezek a szavak fogalmazódtak meg bennem is, amikor 2022 februárjában megérkeztem a Sárospataki Református Teológiai Akadémia kollégiumába, hogy tanulmányi mobilitáson vegyek részt.
Budapest. Álmaink helyszíne. A megfoghatatlan magasság otthona. Egyházilag a szakmai elismerések városa. A fejlődés legbiztosabb lehetősége. A Duna, a Margit-sziget, a Deák, a fák, a sárga villamos otthona. Nem volt olyan opció, hogy ne menjek. Hogy ne próbáljam ki. Hogy ne éljem át. Egyszer életemben. Hogy lehetek én is.
2021 nyarán újból szakmai tapasztalatot, új barátságokat, élményeket szerezhettem a MRE Zsinati Ifjúsági Irodánál az Erasmus+-nak köszönhetően. Ezt tetőzte a főváros nyüzsgése, a teológustársaim jókedve és a kedves fogadtatás, így a végéhez közeledve újból elmondhattam, hogy: hálás vagyok Istennek ezért a lehetőségért.
Ha egy szóban kellene jellemeznem azt, hogy milyen volt másodjára az Exodus Egyesülethez menni szakmai gyakorlatra, akkor azt mondanám: hazatérni. Különleges volt azt látni, hogy mennyi minden változott egy év alatt, nem csupán a világ, hanem maga az Exodus is bővült, növekedett, de az a szeretet, amivel fogadtak, cseppet sem változott, sőt csak erősödött az idei munkaidő alatt.
Talán kicsit túlzás lenne azt állítani, hogy a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonba érkezve olyan érzésem támadt, mintha haza érkeztem volna, de azt biztosan kijelenthetem, hogy bár egy egész év telt el a legutóbbi ottlétem óta, ez az idő legfeljebb egy-két hétnek tűnt, amikor idén nyáron ismét beléptem az intézet kapuján.
Miután sok ideig nem mehettünk ki a legtöbb esetben a szobából sem, ez a szakmai gyakorlat lehetőséget adott arra, ami vírushelyzet előtt egyértelmű volt: a személyes szolgálatra. A sok jó élmény közül a legmeghatározóbb talán ez marad: végre, újra lehet mások jelenlétében dicsőíteni, áhítatokat tartani, játszani, élni.
A 2020/21-es tanév szakmai gyakorlatát a Magyarországi Zsinati Ifjúsági Irodánál töltöttem. Ugyanolyan csodálattal figyeltem a munkatársak szorgalmát, kitartását, örömét, mint évekkel ezelőtt, amikor a zsinat által szervezett tanítványképzésen vettem részt. A csodálat engem is munkatárssá formált. Ott voltam közöttük, és volt lehetőségem az érem másik oldalát is meglátni.
"Páloskert Somogy megye Gálosfa településén a Zselic lábánál fekvő gyönyörű természeti környezetben lévő összefüggő terület. A 23 éve működő Családokért és Közösségekért Alapítvány elsődleges célja a családok és kisebb-nagyobb közösségek keresztyén alapokon való összetartása és segítése kulturális, vallási, rekreációs és sport tevékenységek által." Ez áll a rövid ismertetőben az emléklapomon. Röviden: gyönyörű hely, sok fizikai és lelki munka.
„A maradandóság városa.” Így nevezte egyik kedvenc költőm, Ady Endre harmadév második féléves tanulmányaim színhelyét. Akik olvasták a verset azoknak egyből beúgrik melyik magyar városról van szó, a többieknek ajánlom elolvasásra.
Megnyílt a lehetőség új pályázatok feltöltésére.
Pályázatok feltöltési határideje: április 10. Jó pályázást kívánok mindenkinek!
